Két csöves verekszik a Blahán, mozdulataik elég lassúak mivel már leküldtek két két műanyag flakonos húgyszerű májvédőt. A harc az ötödikért folyik. De a mérkőzés nagyon kiegyenlített, mindig egymás mellé ütnek. Egy ökölcsapás általában fél percig tart és a mérkőző felek energiájuk 95%-át arra fordítják, hogy dinamikusan változó egyensúlytalanságukat egyenletes egyensúllyá alakítsák, további négy százalékot igényel néhány mocskoskurvaanyád és egyéb áldások artikuláció nélküli dörmögése. A maradék egy százalékból szponzorálják életfunkcióikat és a küzdelmet.
De itt már nem az erő dönt. Hirtelen az egyikük a kelleténél jobban dőlt balra és felső teste kezdett a vízszint felé tendálni, tehát kompenzálandó a hibát szapora léptekkel megindult a dőlés irányába és már majdnem sikerült visszanyernie az egyensúlyát, amikor is lába megakadt egy kifordult macskakőben. Rezzenéstelen arccal tűrte, hogy a gravitáció győzelmet arasson fölötte és ezt nyugtázandón feje nagyot koppant a szökőkút peremén. Csövesünk egyből mély álomba zuhant és példáját záróizmai is követték, ezáltal karizmatikus illat fátyolt vonva amúgy sem elhanyagolható személye köré. Állva maradt ellenfele az első 15 percben nem igazán hitte el a látottakat és tovább püfölte a levegőt, majd a lelki vészcsengő hallatán a közelben heverő – a verekedés tárgyát képző- flakon után vetette magát. Bizonytalanul dőlöngélve, de eltökélten haladt előre, s néha hátra. Mikor már majdnem elérte a flakont furcsa nesz hallatszott, szellő támadt, a sötétség nyalábjai jelentek meg előtte és egy hírtelen támadt lökéshullám pár méterrel visszarepítette. Bukfencezett néhányat és mivel a lábra álláshoz kellő egyensúllyal nem rendelkezett, így négykézláb folytatta útját a flakon irányába. Mikor odaért, a flakon helyén egy pár poros cipőt talált, bennük egy pár lábat és ahogy kúszott felfelé a tekintete meglátta a szakadozott ballonkabátot, melynek foszlányai sejtelmes füstben végződtek ,ami folyamatosan ott gomolygott a Drogos körül. Nézte-nézte a Drogost s rájött hogy az éppen az utolsókat kortyolja piájából. Ez elleni tiltakozását kifejezendő támadásba is lendült, de az arcába csapódó cipő elvette a harci kedvét. A rúgás erejétől néhány méterrel odébb repült és feje nagyot koppant a már emlitett szökőkút peremén. Záróizmai követték a példát miközben Teste egykori ellenfele teste mellé hanyatlott. S a belőlük szivárgó lé barátságukat jelképezvén tőlük pár méterre egybefonódott.
Hát igen a Drogossal nem jó ujjat húzni. Valaha ő is ember volt de, hogy most micsoda azt senki se tudja. A bőre szürke, orra horgas, arca beesett, szeme fekete és kifejezéstelen, viszont ha mélyen bele nézel, magába kerít az öngyilkossági hajlam. Senki sem állja a tekintetét. Egykoron jóképű volt, de mostanra csak a karizma maradt meg, magas testének bőrét mintha belülről át akarnák szúrni a csontjai. Talán szökni próbál a csontváza vagy az a maradék emberi, ami még benne maradt. De onnan nincs kiút ő maga a lelkek fekete lyukja.
Beszélik róla, hogy régen, míg nem vált ilyené volt 3 barátja, ők négyen szétválaszthatatlanok voltak. Megvolt mindenük, ami kellet pénz nő és az élet. Majd egyszer begombáztak és a Drogosnak az az ötlete támadt, hogy megfelelő mennyiségű droggal képesek lesznek dimenziót ugrani, melynek során elméjük kozmikus méretűvé tágul és testük már nem fogja őket semmiben sem gátolni. Az volt az elképzelés hogy ebben az állapotban építenek egy világot, melyre semmilyen természeti törvények nem vonatkoznak. Tehát magukba tömték az éves drogkészletüket, röpke 25 perc alatt és leöblítették egy fél liter meszkalin dzsússzal. Kb 10 féle drogból vitték be az emberi szervezet által elviselhető mennyiség ötszázszorosát. A Drogos azt mondta, hogy mielőtt meghalnának a tudatuk már olyan szinten lesz, hogy ők fogják megölni a halált, és így lerakják az alapjait az új világnak. Örökélet jee. Hogy ez sikerült e vagy sem azt senki se tudja. De egy óra múlva már egyiküknek sem vert a szíve. Két óra múlva megérkezett a Drogos nője és hívta a mentőket. A mentők hamar kiértek, de azon kívül, hogy hívták a hullaszállítókat, nem sokat tehettek. Pár óra múlva már mind a hullaházban voltak, de a Drogosnál valahogy nem akart beállni a hullamerevség, ezért úgy döntöttek, hogy átvitetik egy korházba boncolás és tanulmányozás céljából. Pár óra múlva ott feküdt a boncasztalon anyaszült meztelenül, tudósok és eminens diákok társaságában, akik arra voltak kíváncsiak, hogy mért nem állt be nála a hullamerevség. A boncolást egy szakállas prof vezette. Kiadta az egyik diáknak az utasítást a mellkas felnyitására. De még mielőtt a penge a húsba mélyedt volna a Drogos kinyitotta a száját melyből füst és valami hátborzongató suttogás szállt. A füst lassan eloszlott, de a halál szaga ott maradt utána. A Drogos felült a boncasztalon s lelógatta a lábait egy ideig csak úgy bámult a falra majd ránézett az egyik diákra, aki menten el is ájult. Pillantás tovább kúszott és akire ráesett az összeesett. Abszolút kifejezéstelen pillantása valami olyasmiről árulkodik, amiről az emberi elme még csak véletlenül sem szeretne tudni. Szóval egy idő után abbahagyta a nézelődést felült utat tört magának a tömegben melynek az agya még nem boot-olt újra. Majd kinyitotta a gyógyszereket tartalmazó szekrényt kivette az összes adrenalint és minden más folyadékot, aminek drogokra emlékeztető hatása van. A különböző vegyületeket egy infúziós zacskóba fecskendezte, majd az így kapott liternyi löttyöt intravénásan magába kötötte majd a zacskót rákötötte egy guruló infúzió állványra és az állványt maga után húzva komótosan távozott. Beszélik még, hogy megdugott egy lányt a műtőasztalon meg azt, hogy meg is ette, de ezek csak szóbeszédek. Az viszont biztos, hogy a jelenlevők közül néhányat még mindig pszichiátrián kezelnek és az akinek egyszer a szemébe nézett az soha többet nem beszél a Drogosról.
